Sz�p nap virradt Konoh�ra, mikor az Akatsuki-tag elr�k�zta mag�t a hat�ron. - Biztos j�l vagy?-k�rdezte Kisame, b�r tudta a v�laszt. - Ugy n�zek ki?

- Mit hozzak?- s�hajtotta belet�r�dve a f�rfi, �s elindult a h�tramaradt csomagja fel�.

- Nem tudom, valamit ami seg�t! MOZOGJ!- ord�totta az Uchiha a f�jdalomt�l. ,, Hm. Tal�n eperlev�l megteszi." gondolta minden k�ts�gbees�s n�lk�l Kisame, �s sz�tmorzsolta a sz�raz n�v�nyt ami a keze �gy�be akadt. ,, Egyszer�en meg�lhetn�m, nem �rtem mi�rt nem teszem meg..."- gondolta.

Az Uchiha nem volt sem kedves, sem odafigyel�. De m�g csak azt sem rejtette v�ka al�, hogy undorodik t�rs�t�l. Ig�nybe vette annak erej�t �s tulajdons�gait, szolg�lat�ba �ll�totta, de k�ptelen volt val�s figyelmet ford�tani r�.

,, Mindig �gy volt ez �s �gy is marad." �gy van. Mindig, ami�ta csak �l, a c�pa-f�rfi egyed�l j�rja az �tj�t, hacsak nem m�soknak nyalja a becses talp�t. Mi�rt teszi? Kell valami az �let�be, amire t�maszkodhat. Az �let �rdekes, �s kisz�m�thatatlan. Folyton �j olgokkal kecsegtet, megijeszt ha �jjel az utc�n s�t�lsz, �s kinevet ha s�rsz, mert azt gondolod ezt kell tenned ha valami f�j.

Kisame nagyon j�l ismerte az �letet, �s�lvezte is. Na nem a szeretetet, azt nem is tudta volna, mert nem kapott bel�le, hanem ink�bb a foly� jellegzetes szag�t, az emberi hangokat, a fej�ben d�b�rg� adrenalint, �s a v�rt ami a sebeib�l csepeg. F�jt. Mindez f�jt neki de �rezni akarta, egyetlen �let sem telik le hi�ba, nme telhet el hasztalanul. Csak tenni kell �rte, �s Kisame megteszi. � tud �m szeretni is, vannak olyan dolgok amiket nagyon szeret. Szeret s�t�lni, n�ha futni is, �s �szni, igen azt nagyon szereti! Szereti a h�st meg a bort, meg azt hogy vannak �lland� dolgok a mindennapjaiban, szereti a feladatokat �s a vesz�lyt, �s szereti Itachit is. Nem akar emberinek t�nni. Sem k�ls�re, sem bels�re. Sosem zavarta a b�rsz�ne �s az arca. Mert tetszett neki. Tudta, hogy haland� ember a haj�t t�pi a l�tv�nyt�l, de nem �rdekelte. Tudta hogy sosem lesz csal�dja �s t�rsa, akivel egy kis b�d�s, poros h�zban �li le a t�k�letesen egyforma, unalmas napjait, mert nem akarta �s h�nyingere t�madt a gondolatt�l is. Na de Itachi... Az Uchih�k gy�trelmes sz�ps�ge, a m�rhetetlen kegyetlens�g, a fiatals�ga, h�feh�r b�re, �s kih�v� ferdehajlama csak arra tudta �szt�n�zni a f�rfit, hogy hozz��rjen, maga al� temesse, elnyelje �t, �s hagyja v�gigfutni a borzong�st a h�t�n �s a gyomr�ban.

A sharingant is szerette. Nem egyszer fenyegette vele az Uchiha, de m�g azt sem b�nta volna, ha Itachi b�ntja �t. Ugyan � is �rzett nem kev�s fizikai f�jdalmat mint az emberek, de azt sz�vesen �rezte volna, ahogy � meg�ti. Figyelmet ford�tana r�.

Most is azt teszi, figyel r� �s haszn�lja �t. Gy�gyszert k�r t�le, �s m�g ha nem is mutatja ki, Kisame �rzi azt a minim�lis h�l�t, ami m�g Itachiban is ott lappang, mikor megissza az eperlev�l te�t...

Sz�p az �let. Sz�p ez a nap.