Megint elment a nap,

ahogy mindig szokott.
Nem t�l sok van m�r,
amit m�g itt hagyott.
Ami f�lig van k�sz, az ma f�lig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most n�lk�l�nk v�ltozzanak.

Egy felh�n �l�nk fenn a v�ros f�l�tt.
T�volr�l n�zt�k, ahogy �t�lt�z�tt.
Indulhatunk. Itt m�r tudjuk, milyen.
R�d b�zom, merre.
Ne ez a bolyg� legyen.

�rints meg m�g egyszer, lassan.
�gy alszom el.
Legyen f�gg�ny m�g�tt a vil�g.
�rints meg m�g egyszer, lassan,
�rz�kenyen,

�s k�v�nj j� �jszak�t.

Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol er�s legyek?
A cs�nd volna j�.
Kicsit k�nnyebb napok.
Ne k�rdezz semmit, ha l�tod,
hogy f�radt vagyok.

�rints meg m�g egyszer, lassan.
�gy alszom el.
Legyen f�gg�ny m�g�tt a vil�g.
�rints meg m�g egyszer, lassan,
�rz�kenyen,

�s k�v�nj j� �jszak�t.

Elment a nap,

ahogy mindig szokott

De t�l sok van m�r,
amit m�g itt hagyott.
Ami f�lig van k�sz,
az ma f�lig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most n�lk�l�nk v�ltozzanak.

A k�t fi� �r�k �ta t�ncolt a csics�s, t�nd�kl� k�veken. Ez volt a dolguk. B�lban voltak, �s id�n ez volt a m�di. T�ncoltassuk meg a fiainkat!

Sz�p, eleg�ns ruh�ban, j�l nevelten l�pkedtek ide-oda, egyszerre. M�r nem is nevezhett�k ezt val�di t�ncnak, f�radtak voltak.

A szinglik egy�tt t�ncolnak. Ez j� figyelemfelkelt�sre, �s arra, hogy a szeg�ny egyed�l�ll�k sajn�ltass�k magukat.

A k�t fi� eleinte feszengett. Pirultak.

A magasabbik nagyot s�hajtva n�zett el a t�volba, partnere feje mellett. F�lt�keny volt, �gy �rezte a vizslat� tekintetekb�l, mintha szab�lyosan lemeztelen�ten�k a kisebbiket. Idegesen k�hintett egyet, �s lepillantott. Tekintete tal�lkozott a fi��val, aki megrov�n �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

Pontosan tudta mit jelent ez. El�gg� ismert�k m�r egym�st ahhoz, hogy szavak n�lk�l is tr�cselhessenek egym�ssal. A szemeik megbesz�lt�k egym�ssal, hogy bizony, ideges�t� hogy minden v�n sznob kurva �ket b�mulja, �s viccel�dnek, hogy milyen kis �des, fess fiatalemberek… Ha tudn�k…

De nem tudj�k. Senki sem tudja.

�k ketten olyanok, mint az �reg h�zasp�rok, akik m�g mindig h�ek egym�shoz.

Az �regek nem �rnek egym�shoz, csak n�ha.

�k nem �rnek egym�shoz, mert tilos.

Minden l�p�s�ket figyeli legal�bb egyvalaki.

Az els� sz�jra puszijuk is a v�c�ben t�rt�nt. T�bbre nem volt id�. Az�ta sem.

Az unokatestv�r�k esk�v�j�n volt egyed�l idej�k arra, hogy elmondhass�k egym�snak, mit is �reznek… Komoly arccal n�ztek az olt�r fel� akkor is, m�g csak egym�sra sem pillanthattak, mikor szerelmet vallottak.

T�l sok dolog k�ti �ket a csal�djukhoz, a rangjukhoz. T�l sokat k�vetelnek t�l�k.

Most is, ahogy egy�tt t�ncolnak.

Csak ny�g, hogy egym�sba kapaszkodnak, m�g n�zik �ket…

Az emberek lassan elsziv�rognak.

Elk�sz�nnek egym�st�l a fontos emberek, a nagyn�nik �s a friss feles�gek, majd kil�pnek a teremb�l.

Halkul a zene, majd le�ll.

Lekapcsol�dnak a f�nyek, de �k ketten tov�bbra is ott maradnak.

Csak nyugodtan �rj hozz�m,

itt vagyok neked,

nem lehet jelen

a tervem veled,

k�nny� s�haj,

t�n a napjaid gondja,

j�l ismerlek,

de mondd,

mi�rt mondja

minden mozdulatod,

hogy teher a kezem a v�lladon.

Hogy messze vagyok, t�vol nagyon…

Lassan meg�leli a kisebbiket.

„Ne haragudj…”- mondja. Fej�t a fi� nyak�ba f�rja, majd felemeli arc�t, �s t�rsa szem�be n�z.

,,Ne haragudj…”- mondja megint. Nem, nem ezt akarja mondani. De amit szeretne, ahhoz t�l gyenge, mert tudja hogy igaz…

,,Olyan �regek vagyunk.”- mondja a m�sik. �s val�ban. Szinte gyerekek m�g, de a lelk�k valahol messze, a felh�k�n t�l van. Annyira teher a val�s�g…

,, Boldog vagy?”- k�rdi a nagyobbik. Belen�z bar�tja f�radt, ismer�s szemeibe. Mindent l�t benne, amit csak lehet. Nem unalmas kong�s van a szemekben, hanem megannyi f�radt eml�k, sok ismer�s csal�d�s �s k�teless�g.

,, Sajn�lom, hogy �gy alakult”- menteget�zik tov�bb, meg sem v�rva a v�laszt.

,, Ne sajn�ld. J�k vagyunk �gy. �s igen, boldog vagyok. Hah….”-s�hajt. ,,Majdcsak v�ge lesz ennek. Egyszer majd lesz el�g er�d, hogy magad legy�l.”

,, Gondolod, hogy akkor boldogok lesz�nk?”

,,Css… maradj cs�ndben… �lvezni akarom….”- Fej�t a fi� mellkas�ra d�nti, �s hozz� b�jik.

A nagyobbik elmosolyodik. Ezt szereti… Most b�rmi t�rt�nhet odakint, a nagy forgatagban, az semmit sem sz�m�t idebent. Idebent meg�llt az id�, �s soha t�bb� nem is forog tov�bb…

K�zelebb j�v�k,

�s �rezlek �jra,

Megpend�l melletted

A Csendess�g h�rja,

F�l� cs�k,

gyakorlott mozdulat,

Bel�d olvad az id�m �s eszem,

Benned kel ki mind vadul, r�szegen,

Te l�ttad bennem a sebzett vadat,

�s nekem adtad vigaszul magadat.